„Nem a tárgy, az ember a cél” – mondta egyszer egy előadásában. A humanista szemléletet
tükröző idézet a mai napig a róla elnevezett budapesti egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti
Egyetem (MOME) és közössége gondolkodásának az alapja: a dizájn célja nem maga az
eszköz, hanem az ember, a társadalom szolgálata.
Az anyagok és a tudományterületek közötti átjárhatóság, a kutatásalapú tervezés, a
technológia etikus, emberséges alkalmazása ma még fontosabb szempontok, amelyeket
sürgetően kell alkalmazni az alkotás, a kihívások megoldása terén. A dizájn mindenütt
jelen van, világunk alakítója.
His famous statement, “The goal is not the object but the person,” captures a deeply
humanistic outlook that continues to shape the ethos of the Moholy-Nagy University of
Art and Design (MOME). Here, design is not pursued as an end in itself, but as a means
of serving people and society.
Today, Moholy-Nagy’s legacy feels more relevant than ever. The cross-pollination of
disciplines, research-led design, and the ethical and compassionate use of technology
have become essential to how we create and respond to the challenges of our time. Design
is no longer confined to objects – it is a way of understanding and shaping life itself.
Az évforduló alkalmából egy 48 darabból álló tárgymátrixban idézzük fel a
Moholy-örökséget, és mutatjuk meg, hogyan él tovább. Az interaktív installáció a
Bauhausban született, Moholy által is új tartalommal megtöltött képzési kördiagramot
idézi: az egyetem négy nagy kutatási területe és tizenkét szakja keresztmetszetében
friss mester-diplomamunkák villannak fel. A stilizált tárgyak tematikus rendben
rétegződnek, feltárva az ember és a bolygó kapcsolatát, a gondoskodás kérdéseit, a
múltfeldolgozás és a jövőtervezés lehetőségeit. A kiállítás egyszerre tisztelgés
Moholy-Nagy előtt és a jelennek szóló üzenet: a jövő öröksége ma születik meg.
To celebrate the anniversary, the exhibition presents a matrix of 48 items that revisits
Moholy-Nagy’s legacy and shows how it lives on. The interactive installation, inspired
by the Bauhaus course diagram later reimagined by Moholy-Nagy, presents recent master’s
diploma projects at the intersections of the university’s four major research areas and
twelve degree programmes. The stylised objects unfold in thematic layers, exploring the
relationship between people and the planet, notions of care, and possibilities of
engaging with the past while shaping the future. The exhibition stands as both an homage
to Moholy-Nagy and a message for the present: the legacy of the future is being created
today.
Közösség, felelősség, önrendelkezés
Community,
Responsibility, Agency
Miként válhat a dizájn a társadalmi innováció motorjává, hogyan lehet felelős
tervezéssel az egyéni és közösségi jóllétért tenni?
Hogyan alakítja a dizájn az egészségügy új platformjait, és milyen szerepet kap
mindebben az ember–gép interakció?
A Society & Action tengely munkái a társadalmi felelősség, a közösségépítés és a
tervezés szempontjainak kérdéseit járják körbe. A Szociális dizájn és modern kori
rabszolgatartás (Bukovinszky Emese), A Népliget változásai (Kató Emese), a Roma
Parlament és közösségi ház (Winkler Rebeka), az Egyedül nem megy… (Auer Alexandra)
és a demokráciát támogató Délibáb (Iván Balázs) egyaránt a közösségi terek és az
önrendelkezés fontosságát hangsúlyozzák.
Az egyénre fókuszálnak a gondoskodást, a
jóllétet és az inkluzivitást erősítő projektek, mint
a Kommunikációt segítő eszköz
gyerekeknek (Pribelszki-Balatincz Adél), a Shape of All (Mészáros Lili) vagy a
MindCare – PTSD Companion (Hubska Diana). A generációk közötti párbeszédet támogatja
a TAG (Szabó Viktória), anya és lánya kapcsolatának a törékenységét mutatja be
a
Kincs (Tyekvicska Virág), míg a kísérleti Cargo Voyage (Diószeghy Dániel) animációs
formában reflektál az identitáskeresésre.
The Society & Action line focuses on social responsibility, community-building, and
participatory design. Projects such as Social Design and Modern-Day Slavery by
Emese Bukovinszky, The evolution of Népliget by Emese Kató, Roma Parliament and
Community House by Rebeka Winkler, No-one can do it alone... by Alexandra Auer, and
Mirage by Balázs Iván highlight the importance of shared spaces and
self-determination. Others place the individual at their core, addressing care,
well-being, and inclusivity, including Tool to support the communication of children
by Adél Pribelszki-Balatincz, Shape of All by Lili Mészáros, and MindCare – PTSD
Companion by Diana Hubska. Intergenerational dialogue is explored in TAG by Viktória
Szabó, while I dreamt with a treasure by Virág Tyekvicska reveals the fragility of
the mother–daughter bond. The experimental animation Cargo Voyage by Dániel
Diószeghy reflects on the search for identity.
A gondoskodás új platformjai
New Platforms of Care
Hogyan alakítja a dizájn az egészségügy új platformjait, és milyen szerepet kap
mindebben az ember–gép interakció?
How does design shape emerging healthcare platforms, and what role do human–machine
interactions play in this process?
A Future Care tengely alkotásai a gondoskodásról szólnak, arról, hogy mit tehet a
dizájn a testi és lelki jóllétért, mi minden válhat a terápia médiumává. Az All
inclusive? (Vékony Anna), a Can you eat all? (Vértessy Dorottya), a waiting well
(Bársony Cintia Barbara), valamint Az éber és az alvó tudat kapcsolata – Az
Alvásparalízis (Zimonyi Gwendolin) az egészség és az életminőség keresztmetszetében
lépnek működésbe. A lélek, az önismeret felé fordul az Efemer és mulandó művészetek
kutatás (Lukács Edit), az Alkalmak (Forgách Katalin) és az élet (Gajda Barnabás)
fotóprojektek, valamint a Csontzörej című animációs film (László Márk). A Small
Steps videójátékban (Geiger Róza), az Interference – Silence between signals
digitális installációban (Sztankovics Kiara), a Zug építészeti koncepcióban (Nóra
Beatrix) és a Szájhős inkluzív beszédfejlesztő játékban (Pintérné Sosity Beáta) a
fejlesztés új lehetőségei mutatkoznak be.
The Future Care line looks at the ways design can foster physical and mental
well-being, and what media can become vehicles for therapy. Projects such as All
Inclusive? by Anna Vékony, Can You Eat All? by Dorottya Vértessy, Waiting Well by
Cintia Barbara Bársony, and The connection between waking and sleeping consciousness
- The Sleep Paralysis by Gwendolin Zimonyi operate at the intersection of health and
quality of life. Other works explore themes of introspection and self-awareness,
such as Ephemeral and impermanent arts by Edit Lukács, Occasions by Katalin Forgách,
life by Barnabás Gajda, and the animation Bonefuzz by Márk László. Innovative tools
for learning and development are introduced through the video game Small Steps by
Róza Geiger, the digital installation Interference – Silence Between Signals by
Kiara Sztankovics, the architectural concept Zug by Beatrix Nóra, and the inclusive
speech development game Mouth Hero by Mrs. Pintér Beáta Sosity.
Emlékezet, örökség, identitás
Memory, Legacy, Identity
Hogyan formálja a dizájn az időérzékelést, és miként válhat maga is
az emlékezet
hordozójává?
How can design shape our perception of time and become a medium of memory
itself?
A Heritage in Motion tengely projektjei az ipari és az építészeti örökség, az
egyéni és a kollektív emlékezet, valamint az identitáskeresés kérdéseit vizsgálják.
Az ipari és épített környezet újraértelmezését járja körül az Üres Gyár – Szabad Tér
(Őze Sándor) kutatás, Az Inotai Erőmű revitalizációja terv (Hegyi Fanni), a
Mesterséges intelligencia segítségével tervezett koncepciójármű (Szabó Zsolt),
valamint a Sphere tárgysorozat (Mráz Emese). Az emlékezet lehetőségeiről gondolkodik
a Nefelejcs projekt (Dávid Petra) és az Inlands animációs film (Pethő Zsófia Fanni).
Az egyéni identitás és a társadalomhoz viszonyulás aspektusait vizsgálja az
Idegenként az iskolapadban (Dörögdi Orsolya) kutatás, a te nem vagy olyan
fotósorozat (Horváth Anita), az Én ≠ Munkám ruhakollekció (Tóth Laura), A konstruált
tér poétikája című könyvobjekt (Venekei Dóra), a Szürke szólam című audiovizuális
installáció (Holczer Sára), valamint a Kötőanyag című dolgozat (Bertók
Roberta).
The Heritage in Motion line brings together projects that reflect on industrial and
architectural heritage, collective and personal memory, and the search for identity.
The built and industrial environment is revisited in Empty Factory – Open Space by
Sándor Őze, Revitalization of the Inota Power Plant - Zone One by Fanni Hegyi,
Concept vehicle designed with the use of artificial intelligence by Zsolt Szabó, and
the Sphere object series by Emese Mráz. The theme of remembrance is explored in
Forget Me Not by Petra Dávid and the animated film Inlands by Zsófia Fanni Pethő,
both examining how memory can be preserved and reimagined through design. Aspects of
personal identity and the sense of relating to society are central to As a Foreigner
in the Classroom by Orsolya Dörögdi, the photo series You are not like them by Anita
Horváth, and the fashion collection I ≠ My Work by Laura Tóth. Dóra Venekei’s book
object The poetics of the constructed space, Sára Holczer’s audiovisual installation
15th of March, and Roberta Bertók’s thesis Binding Material further investigate the
relationship between the individual and the social fabric.
Fenntarthatóság, szemléletformálás, kritikai dizájn
Sustainability, Awareness, Critical Design
Hogyan segíti a dizájngondolkodás a klímaváltozás elleni küzdelmet,
és milyen
utakat nyithat a bolygópozitív tervezés felé?
How can design thinking contribute to combating climate change, and what avenues
can it open towards planet-positive design?
Az Ecology & Action tengely projektjei a táj és a város, az anyaghasználat és a
szemléletformálás kérdéseit vizsgálják. A Kultúra Factor(a)y építészeti terv
(Baranyi Fanni Zsófi), az Egy térség mint múzeum Szent György-hegyi kutatás (Vass
Réka) és az előváros rehabilitációs terv (Gulyás Janka Eszter) a táj és a közterek
egymáshoz való viszonyára és fenntartható jövőjükre reflektálnak. Az anyagokkal való
kísérletezés és a kritikai dizájn jelenik meg a Tisztán, pazarlás nélkül
terméktervben (Égerházi Zsombor), a Sustastic Effects anyagkutatási projektben
(Gulya Nóra) és a kerámiát újszerűen alkalmazó Bamana projektben (Bencsics Dorina
Lili). A szemléletformálás élményszerű eszközeit kínálja az Adat alapú tárgyak
koncepció (Gyeviki Hajnal), az Észlelőkert installáció (Vigh Violetta), a Káosz és
rend vizuális projekt (Varga Domonkos Tas), a Pásztortáska feladatgyűjtemény
(Bakonyi Réka Virág), a NOAH kalandjáték (Ábrányi Luca Katalin), a Soil-to-soil
című, több mint emberi tervezésről szóló interaktív projekt (Tetiana Tarenkova)
valamint a Fenntartható pedagógia című oktatási kutatás (Takács Emese).
Projects in the Ecology & Action line address the relationship between landscapes
and cities, the use of materials, and the role of design in raising awareness.
Architectural works such as Cultural Factor(y)s by Fanni Zsófi Baranyi, the Szent
György Hill research A region as a museum by Réka Vass, and elovaros by Janka Eszter
Gulyás reflect on the interplay between landscape and public space, envisioning more
sustainable futures. Material experimentation and critical design come to the fore
in Wash Without Waste by Zsombor Égerházi, the Sustastic Effects material research
project by Nóra Gulya, and Bamana by Dorina Lili Bencsics, reimagining the
possibilities of ceramics. Other works introduce experiential tools for raising
awareness, including Data-driven ceramics by Hajnal Gyeviki, the Observatory garden
installation by Violetta Vigh, Chaos and Order by Domonkos Tas Varga, the Shepherd’s
Purse activity book by Réka Virág Bakonyi, and the NOAH adventure game by Luca
Katalin Ábrányi. The interactive project Soil-to-Soil by Tetiana Tarenkova explores
more-than-human design, while Integrating sustainable pedagogy into art education by
Emese Takács focuses on new educational approaches for shaping a responsible design
culture.
